" Ha valóban olyan jó ember volnék, mint ahogy azt az uszkárom látja, én volnék Isten. "

  Hunyaddobrai Éva vagyok, Győr melletti faluba Dunaszegen élek párommal,  kislányommal, Manóval( fiu, fekete törpeuszi),  Hettivel (kislány, fekete, középuszi), és a tenyésztett landseer kutyusaimmal.

 Állateledel-áruházbandolgozom-jelenleg gyesen-,mellékállásban kutyakozmetikus vagyok. Rengeteg elhanyagolt, keserű sorsú kutyust látok nap, mint nap. Egy közeli állatmenhelynek évekig adományként nyírtam az ebeket.

  Első uszkárom Happy: fekete, közép kislány. Igazi szerelem, Ő volt a gyerek a családba. Mindenhová elkísért, követett, mint az árnyék, gyakran így is hvvtam: Árnyék. Néha dolgozni is elkísért, sokat kirándultunk, agilityztünk. Volt velem ballagáson, búcsúba, kutyakiállításon-igaz csak nézőként-volt baráti összejövetelen, volt wellness-hotelba, ült buszon, vonaton, bicikli kosarába, autóba, létrára mászott, és ha bementünk a kedvenc fagyizójába a pult elötti bárszékre felugorva várta a kötelező finomságot. Ha ellenséges kutyával találkoztunk hatalmas ugatással, karakán fellépéssel elüldözte azt, ha barátságossal, jó nagyot futkározott vele, jöhetett a játék. Én segítettem a világra, és 3 évesen én temettem el.

  Itt maradt velem az emléke, és az akkor 10 éves Manó, akit akkor pár hónapja fogadtam örökbe. Gyengeidegrendszerü gazdája elakarta altatni. Akkor már 3 éve én kozmetikáztam-nagyon nem szerettem, mert hisztis volt-, és a gazdijának azt tanácsoltam, hogy keressünk neki új gazdit, ha mindenképp megakar válni tőle. De Ő azt hajtogatta, ha én nem fogadom örökbe másnak nem adja, inkább leoltatja. Hát örökbefogadtam. Első 3 nap, nem evett, csak feküdt a kanapén, várta a halált. Negyedik nap megadta magát, és evett három falat sajtot. Szép lassan feloldódott, és már rengeteget mókázik. Pár hét múlva eltudtam engedni a pórázról, és szépen mellettem sétálgatott. Ki ivartalanítottam, és a fogairól levetettem a fogkövet. Sokkal jobb étvágya lett, rendesen tudott ismét rágni, és ez nagyon tetszett neki. Ivartalanítás után pár órára már ugyanúgy ugrabugrált, mint elötte. Egyáltalán nem viselte meg, mindenkinek csak ajánlani tudom, ezt a beavatkozást. Már két és fél éve velem van, de még mindig tud meglepetéseket okozni. Pár hónapja derült ki, hogy vissza tudja hozni az eldobott botot. Rengeteget fejlődött, sokat játszik, bár látása már nem a régi. Egyik télen még az életemet is megmentette. Imádjuk!

  Happyke halála után 2 hónappal vettem meg Hettit, Ő egy fekete, közép uszkár( Gottardó Wanda). Kicsit más mint az elődje, de rengeteg dologban hasonlít rá. Kiváncsi, és néha olyan, mint az eleven kisördög. Készülünk tenyésszemlére, mert szeretnénk, ha lennének utódai.

   Hetti és Manó nagyon jól kijönnek egymással.  Már két árnyékom is van. Néha Manó még lealacsonyodik Hettihez, és játszik a "kis hülyével". Kislányomat is nagyon szeretik, bár Manó nem díjazza mikor kicsit nyúzza, így akkor inkább eltünik valamelyik szoba rejtekébe. De ha jön a séta ideje, Ő az elsö aki az ajtóhoz ér, és hangos ugatással jelzi: Hé, engem aztán nem hagyhattok itthon!!!Azt hiszem sikerül neki egy békés, boldog öregkort, Hettinek pedig ugyanilyen teljes életet biztosítani. Erre törekszem.

  Aki hazavisz egy uszkárt visz mégegyet, és a végén azon veszi észre magát, hogy egy csomó uszival él együtt. Sajnos nálunk a létszám jelenleg megtelt, de azért készítem ezt a honlapot, hogy az uszkárok jó gazdikhoz juthassanak. Életük háralévő részében nekik is gondoskodó, szerető családjuk legyen, mint az enyémeknek.